Hol hagytuk el Őket?

Előbb jön a lehetőség… azután jön az árulás.
Eltelt húsz év. Sok minden megváltozott. De van, ami nem.
Mark Renton (Ewan McGregor) visszatér az egyetlen helyre, amit valaha is az otthonának hívott.
Spud, Beteg Srác és Begbie már várják.
És vár rá a többi régi barát: a szomorúság, a veszteség, az öröm, a bosszú, a gyűlölet, a barátság, a szeretet, a vágy, a félelem, a megbocsátás, a heroin és az életveszély. Felsorakoztak, hogy köszöntsék, és csatlakozzanak a tánchoz.

A négy barát/bűntárs/ellenség Londonba utazott, hogy eladjon két kiló véletlenül szerzett heroint.
Amíg a többiek alszanak, Renton ellopja a teljes bevételt: 16000 font készpénzt. Elmegy, vissza se néz.
Egy csomagmegőrzőben négyezer fontot hagy Spudnak. Kétes értékű ajándék ez egy heroinfüggőnek.
Beteg Srác, akitől mindig is távol állt a lojalitás, inkább irigységet érez, mint haragot. Ha valakinek, hát neki kellett volna elárulnia a barátait. Átkozza gyengeségét, és bosszút forral.
Frank Begbie mindig is olyan volt, mint egy két lábon járó kézigránát. Renton most kibiztosította. Tébolya önpusztító, de aligha ért be egyetlen áldozattal.

A kétmillió fontból készült 1996-os Trainspotting, a Sekély sírhant alkotóinak második alkotása független filmes gyökerekből táplálkozott, de elsöprő hatású kulturális jelenséggé nőtte ki magát.

„A Sekély sírhant után mindenki azzal nyaggatott, hogy mi lesz a következő filmünk – emlékezik Danny Boyle. – És ott volt Irvine fantasztikus könyve, ami valósággal üldözött bennünket. John Hodge nekilátott a forgatókönyvnek, és amikor elküldte az első húsz oldalt, már tudtam, hogy meg fogjuk csinálni. Lényegében belezuhantunk a forgatásba.”
„Féltünk, hogy a film nem fog működni, mert a heroinnal és az ifjúsági kultúrával foglalkozik – veszi át a szót Andrew Macdonald producer –, és mert annyira skót. Nem voltunk benne biztosak, hogy a nézők veszik az adást. De szerettük a könyvet, és nagyon akartuk ezt a filmet.”

„A legcsodálatosabb a tapasztalatlanságunk volt – fűzi hozzá a forgatókönyvíró John Hodge. – Össze akartunk hozni egy jó kis mozit, nem foglalkoztunk semmi mással. Teljesen újszerűen ábrázoltuk a hőseinket, ami persze rengeteg vitát kavart: volt, aki ezért szerette a filmet, és volt, aki ugyanezért utálta.”
Pszichedelikus látványvilágával, fekete humorával, pörgős zenéjével, felejthetetlen antihőseivel és nem utolsó sorban ötletes marketingkampányával a Trainspotting tökéletesen ragadta meg a korszellemet. A rajongók számára olyan volt, mint egy adrenalin injekció, amit egyenesen a brit filmművészet ütőerébe döfött Boyle és csapata.


Danny Boyle az egyszerűségéért szerette az egykori projektet. „Ha megkapod a sorstól az esélyt, hogy csinálj pár filmet, megtanulsz dolgokat – magyarázza a rendező. – És ez a tudás nem mindig hasznos. Laza nemtörődömségből néha jobb filmek születnek.”
„A feleségemmel és az unokaöcsémmel egy sohói vetítőben néztük meg az első összevágott változatot – meséli Renton alakítója, Ewan MacGregor. – Amikor kijöttünk, szóhoz se tudtunk jutni. Brian Tufano operatőri munkája, a színészi játék, Danny rendezése, a zene… minden nagyon ott volt. Éreztük, hogy ez a cucc ütni fog!”

Írj véleményt:

A következő HTML tags and attributumokat használhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>